vasárnap, augusztus 17, 2008

Sziget / Aug. 16. szombat: Watch My Dying

Majdnem napra pontosan egy éve láttam utoljára a Watch My Dying-ot, úgyhogy ezt megünneplendő, kifáradtam az ezévi szigetes koncertjükre is. Ha nem játszottak volna új nótát, mondhatnám, hogy sok újat nem tudok írni, mert most is ugyanolyan elemi erővel tolták a metalt, ahogy azt tőlük megszokhattuk, meg aminél gyengébben azt nem is volna szabad. De tényleg, olyan elánnal gyalulnak, hogy a Magyar Asztalosok Szövetsége felvette a WMD-t a szakszótárába, mint a legdurvább, legkeményebb, egyszersmind legtöbb szakértelmet igénylő munkák szinonimáját, s mellé olyan súllyal és energiával jön a zenéjük, ami csak nagyon kevesekre jellemző, úgy idehaza, mint külföldön. Kegyetlen jó koncertbanda a WMD! A már nem is annyira új dobos, Garcia Dávid meg erőteljesebben, metalosabban üt elődjénél, és az új szerzemény a bizonyíték arra, hogy tökéletesen beilleszkedett.

Watch My Dying. Fotó: UNA program amolyan mini best-of volt, Elsőbbségi, Fényérzékeny, Túladagolt idő, Nicht vor dem Kind, Az eredeti testforma, stb. Mellé az MTV Ikon Tankcsapda műsorához feldolgozott Lopott könyvek, amitől ugyanúgy a hideg rohangált a hátamon, mint az eredetitől, épp csak helyenkén death metalba csap át, alaphangulatilag meg inkább My Dying Bride-os lett. A siófoki bulival (ott vették fel az Ikont) kapcsolatban mesélte az énekes Gaobr, hogy amellett, hogy óriási élmény és megtiszteltetés volt számukra, a legszebb pillanatokat akkor élték át, úgy délután 5 óra tájékán, amikor beálltak a koncert előtt. A part tele volt fürdőruhás, vígan lubickoló népekkel, akik egy emberként merevedtek mozdulatlanná megrökönyödésükben, amikor a WMD belecsapott, hehe.

És ugye elhangzott még egy friss cucc, a Hattyúdal is. Hú! Eddig is voltak nótáik (a fentebb felsoroltak között is), amikbe táncos, trip-hop-os ritmusokat, témákat szőttek Bori Sanyiék, de úgy, ahogy kb. senki más, mert nem is veszed észre, csak elkezd rájuk járni a lábad, a tested. A Hattyúdalban pedig van egy rész, ami a Massive Attack pörgősebb dolgaira emlékeztet, de természetesen mindez metalba fordítva, úgy, hogy azonnal magával sodor. Emellett az egyik alapriff kimondottan rock & roll-os, de ebben a számban is van pár érzelmi húrszakadás. Szóval remélem, az egész új album végig ilyen jó lesz!