Az Amoral és a Before The Dawn nevű előzenekarokat lekéstem, utóbbit sokan dicsérték amúgy.
Az Amorphis-t még nem láttam Tomi Joutsen énekessel, pedig már a 3. lemezt adták ki vele, és nem is először lépett magyar színpadra. Ráadásul mindhárom album nagyon bejött, de arra nem számítottam, hogy az irdatlan rasztákat viselő figura viszi majd a hátán az egész koncertet, s hozzá ilyen szinten. Úgy értem, a többiek az amúgy tőlük megszokott visszafogottsággal voltak csak jelen úgy színpadi látványilag, ámde Tomi mellett ennél nem is kellett jobban megerőltetniük magukat. Nem mintha ő egyvégtében a közönséget hergelte volna meg ilyenek, sőt, de valami nagyon pozitív áradt belőle, már a hangján kívül, amin ha kellett, szívbemarkolóan szép dallamokat, máskor meg mély hörgéseket hozott.
Amúgy a koncert elején kicsit hiányoltam azt az átütő erőt a zenéből, ami pl. pár hete ugyanitt a Trouble-nél nagyon is megvolt, de aztán minden helyre állt (meg lehet, hogy csak én voltam túl fáradt, de végül a zene energiája segített). Sőt, valójában nem volt gyengébb dal a programban, az első lemezről elővezetett ős-ótvar Karelia/Sing From The North Side ugyanúgy bejött, mint a friss Skyforger kb. 4 dala. Utóbbiak közül a lemezen súlyosságával kitűnő Majestic Beast esetében mondjuk a tappinges gitárral kísért refrén sokkal jobban tetszett így élőben. Azért voltak csúcspontok, pl. Silver Bride, Alone (az Am Universum-ról), az Elegy-egyveleg (Against Widows, Cares, On Rich And Poor, Against Widows), Black Winter Day. Utóbbi kultikus sláger már szinte nem is illik a mai dalok közé, mégis olyan hangulata volt… Jó, hogy nem szabadtéren nyomták, mert a környék összes fája ledobta volna a maradék leveleit is, hogy basszus, itt a tél… Ja, meg persze a My Kantele a végén, Istenem, csak azért az egyért is megérte volna odamenni! Csupán azt bántam, hogy a Tuonela lemezt totál hanyagolták.
Nem akarom túlragozni, ez egy remek koncert volt, forró hangulattal (a finnek gondolom otthon érezték magukat, akár ha a szaunájukban lettek volna). Továbbra is az a helyzet, hogy senki nem tudja így ötvözni a metalt meg rockot a népzenés dallamokkal, mint az Amorphis.
Az Amorphis-t még nem láttam Tomi Joutsen énekessel, pedig már a 3. lemezt adták ki vele, és nem is először lépett magyar színpadra. Ráadásul mindhárom album nagyon bejött, de arra nem számítottam, hogy az irdatlan rasztákat viselő figura viszi majd a hátán az egész koncertet, s hozzá ilyen szinten. Úgy értem, a többiek az amúgy tőlük megszokott visszafogottsággal voltak csak jelen úgy színpadi látványilag, ámde Tomi mellett ennél nem is kellett jobban megerőltetniük magukat. Nem mintha ő egyvégtében a közönséget hergelte volna meg ilyenek, sőt, de valami nagyon pozitív áradt belőle, már a hangján kívül, amin ha kellett, szívbemarkolóan szép dallamokat, máskor meg mély hörgéseket hozott.
Amúgy a koncert elején kicsit hiányoltam azt az átütő erőt a zenéből, ami pl. pár hete ugyanitt a Trouble-nél nagyon is megvolt, de aztán minden helyre állt (meg lehet, hogy csak én voltam túl fáradt, de végül a zene energiája segített). Sőt, valójában nem volt gyengébb dal a programban, az első lemezről elővezetett ős-ótvar Karelia/Sing From The North Side ugyanúgy bejött, mint a friss Skyforger kb. 4 dala. Utóbbiak közül a lemezen súlyosságával kitűnő Majestic Beast esetében mondjuk a tappinges gitárral kísért refrén sokkal jobban tetszett így élőben. Azért voltak csúcspontok, pl. Silver Bride, Alone (az Am Universum-ról), az Elegy-egyveleg (Against Widows, Cares, On Rich And Poor, Against Widows), Black Winter Day. Utóbbi kultikus sláger már szinte nem is illik a mai dalok közé, mégis olyan hangulata volt… Jó, hogy nem szabadtéren nyomták, mert a környék összes fája ledobta volna a maradék leveleit is, hogy basszus, itt a tél… Ja, meg persze a My Kantele a végén, Istenem, csak azért az egyért is megérte volna odamenni! Csupán azt bántam, hogy a Tuonela lemezt totál hanyagolták.
Nem akarom túlragozni, ez egy remek koncert volt, forró hangulattal (a finnek gondolom otthon érezték magukat, akár ha a szaunájukban lettek volna). Továbbra is az a helyzet, hogy senki nem tudja így ötvözni a metalt meg rockot a népzenés dallamokkal, mint az Amorphis.