Vilkóék egy több, mint príma AIC emlékestet csináltak, olyat, aminek egy része persze, hogy nosztalgia volt, hiszen egy rakat jelenlévőnek ez tényleg "gyermekkora" zenéje. Ugyanakkor meg egy élő, lélegző, ma történő esemény is volt, igazi élmény, azért, mert a zenészek akkora szeretettel és átérzéssel tolták, és mert a közönség is annyira egy volt a zenével.Emitt olvasható egy beszámoló (és a Hammerben lesz egy másik).
Fotó: Wera