péntek, május 31, 2013

The Moon and the Nightspirit, Bp. Dürer-kert, 2013. május 16.

Ez a rövid cikk, részint az én hibámból, kimaradt az épp megjelent júniusi Hammerből, úgyhogy itt olvasható.

Ritka alkalom a The Moon and the Nightspiritet koncerten látni, az meg még ritkább, hogy én is ott lehetek. Némileg szürreális élmény ezt a folk- és világzenei elemekből építkező zenét a Dürer kistermében hallgatni, és ahogy elnézem, hol-merre játszottak a világban, hát valóban léptek már fel olyan helyen, ami jobban illik a muzsikájukhoz, de így is remekül működött a dolog. Magától értetődő, hogy koncerten a békéscsabaiak zenéjének pogány, táncra hívó jellege kerül előtérbe (meg nyilván a programot is a tüzesebb dalokból állították össze, okosan), az éteri, elvarázsolt, tündéri meg lemezen erősebb. De ez így volt jó, pláne, hogy a hangzás hagyott némi kívánni valót maga után – nem úgy a hangulat. A közönség csoda lelkes volt, tényleg mintha valami jó kedélyű erdei ünnepen lettünk volna, lelki szemeimmel még az örömtüzeket is tisztán láttam. S hogy tényleg van valami régi világból való, sajátos varázs ebben a csapatban, azt számomra az bizonyítja, hogy Ági, Misi és két szintén ex-Evensong-os társuk látszólag mit sem öregedett, mióta először találkoztam velük, pedig az még a '90-es években volt.
(Az első fellépő a román Negura Bunget dobosának folkos projectje, a Din Brad volt, de nagyon nem jött be ill. át, a Negurára meg nem maradtam, mert vén vagyok én már a hétköznapi koncertekhez, amik ilyen sok késéssel kezdődnek - most épp a magyar határőrök szivatták a román zenekart...)