Ez egy olyan novellaválogatás, melyben a Csokoládé írónője úgy kalandoz kedvére, hogy hozza a rá
jellemző stílust, hangulatot és gondolatokat. Továbbra is a
szórakoztató és a szépirodalom határán egyensúlyoz – a történetekben
felvillantott életképek, személyiségek gyakran megragadóbbak és
mélyrehatóbbak, mint sok szépirodalmi műben, ugyanakkor gyakran tesz bele
valami többé-kevésbé mágikus, nem evilági elemet, csavart.
szombat, április 19, 2014
Mr. Morgan utolsó szerelme
A film címe spoileresnek is nevezhető, bár szerintem árnyaltabb a
történet annál, hogysem ennyivel összefoglalható, elrontható legyen.
Vagy hogy kimerüljön annyiban, hogy kliséket sorakoztat fel az életről,
mint olyanról, s benne gyászról, öregedésről, fiatalságról, apa-fiú
(avagy szülő-gyermek) kapcsolatokról, és így tovább. Nem feltétlenül
maga a történet ennek az oka, bár úgy gondolom, viszonylag kevés olyan
filmet játszanak a mozik, melyekben legalább ilyen mélységben ábrázolnák
az igazi emberi életet. A Mr. Morgan utolsó szerelmének a savát-borsát a színészi játék adja, valamint a fényképezés.
szombat, április 12, 2014
Robert Low: A Sárkányhajó
Low a vikingekről szóló, maximális hitelességre törekvő Felesküdöttek-saga első három részében sem finomkodott (noha az öncélú kegyetlenség
sem kenyere), de a negyedikben úgy istenesen megzúzza Ormot és
Felesküdötteit. Még ha a cselekmény tartalmaz is visszatérő/ismerős
elemeket, és az a megoldás, hogy múltjuk árnyai visszajönnek bosszút
állni, eléggé lerágott csont is, a könyv letehetetlenül izgalmas.
Kazuo Ishiguro: A lebegő világ művésze
Hogy Ono Maszudzsi, a regény főszereplője háborús bűnös-e, azt nem Ishiguro mondja meg, azt az
olvasónak kell eldöntenie. Ahogy a maga kimért, szertartásos,
jellegzetesen japán módján elmeséli történetét, előre-hátra ugrálva az
időben, kerülgetve a kínos kérdéseket, ahogy a japán etikett is elvárja,
apránként elénk tárul egy ember élete, és tényleg csak rajtunk múlik,
mint ítéljük meg – vagy hogy egyáltalán megítéljük-e.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)