Howard máig rendkívül szórakoztató, magával ragadó és lebilincselő
novellákat írt életének szűkre szabott három évtizede alatt, főleg a 20.
század harmincas éveiben – de olyanokat, melyeket hangulat, atmoszféra
terén ma sem sokan képesek utolérni. Ebben a kötetben olyan gyöngyszemek sorakoznak, mint a kelták és a viking
hódítók között zajlott, sorsdöntő clontarfi csata kétféle verziója („A
kőhalom a hegyfokon” illetve „A szürke isten tovatűnik”), melyek
egyikében a horror-fantasy, másikában a történelmi jelleg az erősebb;
vagy mint „A Fekete Ember”, melyben a sötét piktek és hátborzongató
istenük is feltűnnek, vagy a „Bal-Sagoth istenei”, mely olyan
fantasztikus kaland, hogy a Conan történetek közé épp úgy illene, mint
mondjuk E. R. Burroughs Tarzan sztorijai közé.